A szurkolók érthetően jó eredményt vártak a Nőtincs elleni mérkőzés előtt, mert hazai pályán soványka eredményekkel kellett eddig beérniük. És mi játékosok is szerettük volna győzelem után lerázni a hét minden gondját-baját.

Közepes iramú mérkőzésen az első harmadban csapatunk Vincze jóvoltából a vezetést is korán megszerezhettük volna. Csatárunk már csak a kapussal nézet farkasszemet, s csak várt és várt. Majd a végén bebizonyította a tételt: A le nem adott lövésből, nem lehet gólt rúgni.

A félidő derekán egy nagyszerű minta támadás végén Lovász lépet ki és szépen emelte át a labdát a kifutó vendégkapus felett.(1−0)

A fordulás után bíztunk a jó folytatásban. Abban, hogy felszabadultan játszunk, hogy fokozzuk a tempót, és reménykedtünk, hogy további gólokat szerzünk. Aminek meg is volt az esélye. De Bangó R. is gól helyett, inkább bebizonyított egy másik igazságot: Ha nem találjuk el a kaput, akkor sem lehet gólt rúgni.

A második félidő közepétől teljesen átvette a játék irányítását a vendégcsapat, majd a hajrában szerzett két góllal a győzelmet is megszerezte.(1−2)

Utólag már tudjuk, hogy hol rontottuk el, de meccs közben mégsem tudtunk korrigálni. Pedig a szünetben beszéltünk is róla hogy szögletrúgásaik, pontrúgásaik veszélyesek. Vigyázni kell! És mégis ilyen szituációkból kaptunk gólokat az utolsó 10 percben.

Olyanok voltunk, mint a holló La Fontaine mesében: kiénekelték a szánkból a sajtot. De az ilyen váratlan fordulatok miatt érdekes ez a játék.

A mérkőzés közben, és a végén a sportpályára nem illő viselkedés folyt játékos és szurkoló között. A sport arra való, hogy örömöt adjon, közelebb hozza az embereket, nem pedig arra ellenségeket szerezzünk magunknak. A játékos a kritikára csak jó játékkal válaszolhat, nem pedig beszéddel. Az igazi szurkoló pedig nem gyalogol bele a játékos lelkivilágába úgy mint az elefánt a porcelánboltba.