A tikkasztó kánikulában, irreális időben egyik csapat részéről sem volt várható nagy lendület és egyik csapat részéről sem érződött a mérkőzés folyamán nagyon nagy játékkedv. Az első félidőben hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben, de a két portás mellől a szerencse sem pártolt el. Ebben a játékrészben kiegyenlített foci folyt a pályán.

A második félidőben a rimóci oldalra billent a pálya, a vendégek magasabb sebességi fokozatra kapcsoltak. Elnézést, rosszul fogalmaztam, ők ugyanúgy játszottak, a mi tankunkból fogyott ki az üzemanyag és ennek az lett a vége, hogy egy sportszerű mérkőzésen megérdemelt győzelmet aratott a vendégcsapat.

A találkozó után vacsora volt az öltözőben. Vincze Barna és csapata fantasztikus vadpörkölttel vendégelte meg a két csapat játékosait és szakvezetőit. Ez a mérkőzés is a felkészülés része, ezért nem szabad túlzottan aggódni a rossz eredmény miatt. Persze jobb nyerni, mint kikapni, de inkább most jöjjön a hiba, a gyenge játék, mint a bajnokságban. A mérkőzés folyamán képet kaptunk gyengeségeinkről, és van két hetünk, hogy orvosolni tudjuk ezeket. Az olyan helyre vezető utat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni. Az út hepe-hupa, hol hepe, hol hupa. A hepe után csak a hupa jöhet, de csak akkor ha akarunk és dolgozunk érte. És az ilyen vereségbe is meg kell próbálni megtalálni a benne levő apró pozitívumokat.

Rimóc- Oláh- Hegedűs, Kuris, Mócsány- Kelecsényi- Laczkó, Fábián, ( Rádi) Rácz, Bangó N.-