A két csapat nem mindennapi összecsapással szórakoztatta a labdarúgás hódolóit a nagybátonyi pályán. Együttesünk nem ijedt meg saját árnyékától, és kellemes benyomást nyújtott a bajnokesélyes otthonában. A párharcból nem hiányzott a fűszer, az öltet. Támadásokat ellentámadások követték, nagy volt az iram, szép volt a játék.

Az első félidőben csapatunk volt közelebb a gólszerzéshez, azonban sajnos Vincze lövése nem a hálóba hanem a kapufán csattant.

A második félidőben a hazaiak voltak kezdeményezőbbek és veszélyesebbek. Nagy izgalmak közepette teltek a percek. A hazaiak támadtak, csapatunk önfeláldozóan védekezett, zúgott a lelátó, végül csapatunk ezúttal sem kötött szövetséget a Fortunával és megint a mérkőzés végén szenvedtünk vereséget.

Most már mellékes, ki hol és miért hibázott a gólnál. Sokkal fontosabb, hogy a csapat bebizonyította, hogy tud bátran futballozni. Minden meccset meg lehet nyerni, még azokat is ahol nem mi vagyunk az esélyesek. Erről szól a futball.

Csak úgy kell felállni a pályára, hogy meg akarjuk verni az ellenfelet. Igaz a győzelem még ebben az esetben sem garantált, ám a szimpatikus vesztes mindig elnyeri a közönség elismerését. És ez olyan erkölcsi és szakmai tartást adhat, amelyre aztán lehet építeni.

Ha a következő mérkőzések párharcait ugyanilyen kellő alázattal és eltökéltséggel vívjuk meg, akkor felénk kell, hogy billenjen a mérleg nyelve. Csak dolgozni kell becsületesen és előbb- utóbb fordul a szerencse kereke.

Á.R.

Nagybátony – Rimóc 1–0 (0–0) 
Nagybátony, 300 néző, vezette: Csehi A. (Dobos A., Mohácsi B.).
Nagybátony: Zsignár – Mátrai (Kálmán), Almási, Németh, Dudás – Benus, Csatlós Cs., Balázs, Szabó (Csatlós T.) – Alapi, Bakos. Játékos-edző: Csatlós Tamás.
Rimóc: Oláh T. – Laczkó, Kuris, Bódi, Komár – Kelecsényi, Árva, Rácz, Bangó N. – Vincze, Bangó R. Játékos-edző: Komár Gábor. 
Gl.: Benus. Sárga, lap: Mátrai, Almási, Balázs, Benus, ill. Komár. Jók: Almási, Dudás, Németh, Benus, Balázs, ill. az egész csapat.

Csatlós Tamás: – Gratulálok a csapatnak. Ez egy nagyon nehéz mérkőzés volt. A Rimóc az egy pontért érkezett, de a hitünk és az akaratunk felülmúlt mindent. Ez értékesebb győzelem volt az előzőektől. Köszönjük mindenkinek, akik mellettünk voltak. 
Komár Gábor: – Nagy küzdelemben végig kezünkben volt az egy pont megszerzésének lehetősége, de a bíró sporttárs és segítői folyamatosan a jobbik csapatot segítették, s rendre ellentétes ítéleteket hoztak a kárunkra. Amikor a legjobb képességű csapat a meccs végén a bírót noszogatja, hogy fújd már le, az mindent elmond csapatunk teljesítményéről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.