A gyászos tavasz fejlécére

2013.06.02. 00:11

Tévedés volt 

Amikor még hittünk benne, hogy egy Önbizalom növelő győzelem Érsekvadkert ellen erőt ad a nehéz csatára, és a fájdalmas Vereség a rangadón csupán kisiklás, valójában Gólképtelenül nem is vagyunk Vakvágányon? Húsvétkor úgy gondoltuk, hogy Böjt után még nem jött el a feltámadás, így az Oda-vissza négy Pásztótól csak gyorsan jött és semmit nem jelent az, ha Romhányban ért véget a kupa és éppen akkor Hatpontos meccset buktunk Bercelen. Nem adtuk fel, Folytatódik a vesszőfutás, már Majdnem borult a papírforma, de újra jött az Elkerülhető gólok esete így Tovább tart a mélyrepülés. Ekkor annyit kaptunk, hogy Még gombócból is sok, és már senkinek sem meglepő, hogy Most sem tört meg a jég. Talán mégis? Ennyi balszerencse után felcsillant a remény, hogy  Megtört a gonosz varázs! Valóban felcsillant! Erre megrémülünk! Jézusom, a sors is mellénk állt! Nem is látjuk, hogy tálcán nyújtja: kérlek, kis győzelem, lehet kis döntetlen is elég! ... Elérhettük volna, de nem kértük! Így utólag jót szórakozva tényleg fájdalmas Kiesést ért az utolsó vereség.

Szurdokpüspöki - Rimóc 2-1 (1-1)

A második félidőben nyújtott teljesítményünkkel eldöntöttük, hogy hol a helyünk…

 

Tapogatózó játékkal kezdték a kiesési rangadót a csapatok. A hazaiak egyéni megoldásokkal keltettek zavart a vendégek védelmében, amelyet nem egyszer üggyel-bajjal hárítottunk, a 10. percben a földről végzett kapuskirúgás után a hazaiak csatára négy méterre volt a vendégvédelem mögött (de állítólag az első labdaérintésig kapuskirúgásból nincs les ugyanúgy, mint bedobásnál), megiramodott a labdával, rosszul sikerült kapura lövésébe a menteni igyekvő védőnk olyan szerencsétlenül ért bele, hogy lábáról védhetetlenül vágódott a labda a hálóba (1-0). A vendégek már a gól előtt is szervezettebbnek tűntek, helyenként jól tartották meg a labdát, távoli lövésekkel próbálkoztak több alkalommal, de igazán kapura veszélytelenek voltak a lövések. A bekapott gól után azonban még rátettek egy lapáttal, melynek eredményeként a 17. percben Bangó Rómeó csodálatosan a hálóba bombázott a tizenhatos vonaláról (1-1). Egyenlítés után továbbra is támadásban maradtunk. Még több lehetőséget dolgoztunk ki, amelynek csattanója a 43. percben Botos Artúr 11 méterről leadott lövése, valamint Fábián Robi közelről végzett mintaszerű fejese lehetett volna, melyet az ellenfél kapusa óriási bravúrral hárított. Mindkettő nagy helyzet volt. Máig érthetetlen, hogy mi történt a szünetben. Csapatunk úgy nézett ki, mint aki „bent maradt az öltözőben”, nem futottunk, magyaráztuk mit kellene csinálni, a bíróval is feleslegesen foglalkoztunk, ellenfélnek passzoltuk sorozatban a labdát, messze nem ott folytattuk, ahol az első félidőben abbahagytuk, ez a segítség elég volt a már majdnem megroggyant ellenfélnek, hogy felálljon a padlóról és az 50. percben megszerezze a vezető gólt (2:1). Ebből a rémálomból körülbelül húsz perc után tértünk magunkhoz. Ekkor ismét próbáltunk nyomást gyakorolni a hazaiakra, főleg ismét Bangó Norbi révén, de már a Fortuna is elpártolt tőlünk, lövéseinkkel nem találtuk el a hazaiak kapuját. Ennek ellenére a sorsunk eldöntésére adott az élet még egy lehetőséget, hogy egy balról belőtt labda után Vincze Benjamin senkitől sem zavartatva 10 méterről számunkra meghozhatta volna a kedvező döntést, de óriási helyzetben a gyönge lövését a kapus könnyedén hárította, ez a mozzanat volt a végső, amivel egy szép korszak lezárult az egyesületünk életében…

Összefoglalva: Az első félidőben nyújtott magabiztos, helyenként jó játék után, amelynek több kidolgozott gólhelyzete volt, amelyből meg lehetett volna nyerni a mérkőzést, de nem tettük, a második félidőben már csak erőlködés volt az egész, hibát hibára halmoztunk, amelynek eredményeként a helyenként lelkesen játszó hazaiakkal „megnyerettük” a mérkőzést, ami a mi kiesésünket jelentette. A második félidőben benne volt a tavasz összes hibája, amelynek a lényege, hogy nem hittük el hogy ez velünk megtörténhet, nem is tettünk igazán ellene sokat, de sajnos megtörtént, ezért csak magunkat okolhatjuk érte.

J.B.

Szurdokpüspöki – Rimóc 2-1 (1-1)

Szurdokpüspöki, 150 néző, vezette: Dolnegó B. (Gordos Á., Srehó Cs.)
Szurdokpüspöki: Szeles - Sándor, Szabó, Petre Sz., Bódi - Tamás, Miczki, Munkácsi, Zohó - Baranyi, Bacsa (Danyi). Edző: Kiss Zoltán.
Rimóc:
Csampa - Laczkó, Kelecsényi, Farkas, Árva - Kómár (Szilvási), Rácz, Fábián, Bangó N. - Botos A. (Vincze B.), Bangó R. Játékos-edző: Komár Gábor.
Gl.: Zohó, Baranyi, ill. Bangó R.
Sárga lap: Sándor, Tamás, Munkácsi, Zohó, ill. Bangó R., Rácz.
Jók: Szeles, Tamás, Baranyi, ill. Árva, Bangó R.
Kiss Zoltán: - Köszönöm a csapatnak a lelkes hozzáállását, az izgalmas mérkőzésen kivívott győzelmet. Ez valamennyire kárpótolt személy szerint engem is, feledtetve az évközi sok bosszúságot.
Kómár Gábor: - Voltak helyzeteink, amivel nem éltünk. Az ellenfél viszont élt a lehetőségeivel és megérdemelten nyert. Számunkra véget ért egy szép időszak. Nagyon sajnálom ezt a csúfos tavaszt, viszont örülök annak, hogy részt vehettem összességében szép hat évben.

süti beállítások módosítása