Továbbra is ég a talaj a lábunk alatt

Rimóc SE-Palotás SE 5:0 (2:0)

Sorsdöntő mérkőzés volt a szombati találkozó, ha győzünk sikerül ébren tartani a bennmaradás reményét, ha kikapunk kiestünk és ez a palotási tánc lesz a végső. Tudtuk csak magunkra számíthatunk. Albert Hubert hasonlatával élve: „ Akiknek tejre van szüksége, jobb ha nem ülnek le egy sámlira a mező közepére, arra számítva, hogy a tehén majd segíteni fog nekik.” A győzteseket a vesztesektől a cselekvés különbözteti meg. És most eljött az utolsó lehetőség a cselekvésre.

Óvatos, tapogatódzó játékkal kezdődött a mérkőzés. A vendégek biztonságos védekezésből gyors kontra akcióra törekedtek. Csapatunk az első pillanattól kezdve nagy akarással küzdött, a kiharcolt mezőnyfölény helyzetekben is jelentkezett. Az i-re a pontot először 22 percben Bangó Rómeónak sikerült feltenni, aki nagyon fontos gólt szerzett.  A szünet előtt egy perccel Botos Artúr használta ki a védelem és Lados kapus ügyetlenkedését és kettőre növelte a gólok számát.

A második félidőt a Palotásiak kezdték jobban és kétségbeesett rohamokat indítottak kapunk felé. Negyedóra eltelte után kezdett magára találni a csapatunk és fokozatosan átvettük a játék irányítását, ami gólokban is megmutatkozott. Először a szemfüles Bangó Norbert volt eredményes, aki egy szabadrúgásból megpattanó labdára csapott rá és okos gólt rúgott. Komár mester továbbra is támadásra sarkalta a csapatot és friss erőket vetett be, amely eredményeként a 68. és a 73. percben Vincze Benjamin további gólokat szerzett.

Vége 5-0 lett, mellyel megörvendeztettük a rosszban is kitartó, lelkes rimóci szurkolókat. Akik szintén hittek benne, hogy nincs olyan mélypont, holtpont vagy kudarc, amit ne lehetne átfordítani, megváltoztatni vagy megszakítani. Még nehéz út vár ránk, de ha kicsit későn is, de legalább elindultunk rajta.

És végül:

Történt, hogy a kiesés szempontjából sorsdöntő mérkőzésre készült a Salgótarján. A csapat edzője, Dr. Lakat Károly egész héten egy árva hangot sem ejtett a hétvégi bajnokiról. A meccs napján is a megszokott kettő helyett csak egy órával a kezdés előtt rendelte be a játékosokat. Az öltözőbe lépőket a megszokott egy gyúrópad helyett kettő várta, s mindkettőn törülközőkkel letakart tárgyak voltak. Kiesésről vagy bent maradásról, NB I-ről vagy NB II-ről volt szó: jövők, pályautak, egzisztenciák múltak az előttük álló kilencven percen. Lakat mester elkezdte egyenként hol az egyik, hol a másik gyúróasztalról leemelni a törülközőket a tárgyakról. Ez itt egy doboz Nikotex munkás, ez meg egy csomag arany Kent- mondta a poént és a lényeget akkor még csak halványan kapisgáló játékosainak, majd így folytatta.– Ez egy üveg Kőbányai, ez egy dobozos Heineken. Ez egy jó szövetből készült angol ruha, ez viszont egy melós pufajka. Ez egy tábla Suchard csokoládé, ez egy Úttörő nugát szelet. Ez Torda Teri aktfotója húszéves korából, mellette Gobbi Hilda öregkori képe… Válasszatok! Lehet menni öltözni. A Stécé végül 1-0-ra nyert.

Rimóc- Csampa- Laczkó, Kelecsényi, Árva, Farkas- Komár (Bangó A.), Fábián, Rácz, Bangó N.(Kormány)-Botos (Vincze) , Bangó R.(Beszkid)

Á.R.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.